A Parkerdő helyén eredetileg is erdő volt, egészen az 1700-as évekig. Akkor kipusztultak a fák, a területen pedig marhalegelőt alakítottak ki, sőt, egy ideig a városi szeméttelep is itt működött. Az 1960-as évek végén – az egyre kevésbé hasznosított legelőn – kezdődött meg újra az erdőtelepítés. 1969 és 1977 között alakították ki a gazdag vegetációjú, 65 hektáros összefüggő zöldterületet. Telepítése egyben a Zala-völgy legnagyobb erdőnövekedését is jelentette, több mint 80 fafaj és számos védett növény található benne. Ha a magasból tekint valaki le a Parkerdőre, annak ligetes növényvilága tölgyfalevelet formáz.

Ahogy a korabeli sajtóban olvasható, a hatvanas évek végére a megyeszékhely „kinőtte” az Alsóerdőt, vagyis a lakosság egyetlen városközeli kirándulóhelyét. A városi tanács emiatt határozatot hozott egy új parkerdő létesítéséről. Ennek helyét a Csácsi út mellett, a „Vízmű” központi épülete mögött jelölték ki. Az új parkerdőt nemcsak pihenésre és szórakozásra, hanem környezetvédelmi nevelésre is szánták.

A 2000-es években tanösvénnyel bővült az erdő. A tanösvényen a rövid útvonal 12 állomást tartalmaz, míg a hosszabb szakaszt további 11 stációval bővítették, a nyomvonalakon mindegyiket számozott oszlopok jelzik. Az érdeklődők többek között bepillantást nyerhetnek az erdei hangyaboly, az erdőlakó madarak és a mókusok életébe; megtudhatják, mely növényeket jelölik a Quercus rubra és az Alnus glutinosa latin kifejezések; illetve fény derül a gyógynövények titkára és Zala megye erdőgazdálkodására is.

Ha április-május időszakban kisétálunk a Parkerdőbe, félúton a belváros és Csácsbozsok településrész között, az egykori Vérmalom melletti tisztáson hazánk egyik legjelentősebb, természetvédelmi szempontból pedig legértékesebb kockásliliom mezejében gyönyörködhetünk (a területen több tízezer példánya található). A mocsári kockásliliomnak vagy kotuliliomnak is nevezett növény 2016-ban elnyerte az Év Vadvirága címet, s mivel sok helyen a kihalás veszélye fenyegeti, Magyarországon védettnek számít.